tárnoki szék, 13. sz.-1848. ápr.: városi bíróságok föllebbezési fóruma. - A polgárok fölött ítélő városi hatóságnak saját bírája és tanácsa volt, föllebbezéskor a személyes rokon- v. ellenszenv jogi befolyásolását iktatta ki a ~. A →tárnokmester mint a városok fővédője és főbírája némely nagy ünnep nyolcadán bírói széket tartott Budán, ülnökei a →tárnoki városok küldöttei. Az írásbeli ügyintézés a tárnoki ítélőmester és a tárnoki jegyzők dolga volt, a gazd. ügyekben az altárnok s az altárnoknagy segedkezett. Ha legalább 5 város küldötte nem jelent meg, a ~et nem tarthatták meg. A távollevő elmaradását igazolni tartozott. Székesfehérvárnak és Esztergomnak a kir. személynök volt fölebbezési hatósága. Szokás volt, hogy egyik város a másik elé v. közös gyűléseik elé vigye ügyeit, pl. a hét bányaváros (Bakabánya, Bélabánya, Besztercebánya, Körmöcbánya, Libetbánya, Selmecbánya és Újbánya), v. az öt felföldi város (Bártfa, Eperjes, Kassa, Kisszeben és Lőcse). Ha a polgárok a tárnokmester, a →személynök v. egymás ítéletével elégedetlenek voltak, joguk volt a kir. udvari főtörvényszékhez fordulni. - A ~nek voltak alárendelve a (ter. nélkül is önkormányzatú) zsidók (akár mint fel-, akár mint alperesek), ha ker-ekkel volt pörük. Az ilyen ügyek elsőfokú hatósága a „zsidó bíró”, aki nem zsidó, hanem előkelő állású személy, Budán pl. a várnagy. Ezen elsőfokú hatóság a ~hez küldte a fölebbezést. 88

Kassay Adolf: ~ és tárnoki törv-cikkelyek. Pest, 1848. - Szentpétery Imre, ifj.: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Bp., 1934. (Klny. Századok) - Eckhart 1946:74. - Bónis é.n.